Mi vár ránk 2020-ban?A városra, az országra, a világra és Butkára.

Csak holnaptól kezdem az idei évet. Kellett ez a 3 hetes szabadság, de nem csak azért hogy újratöltsem a duracell akksijaimat, hanem hogy Bencével és Monával legyek, akiket elhanyagoltam más projektek miatt. Ezt a felbecsülhetetlen értékű közös időt igyekeztem bepótolni, illetve az újévi fogadalmaim között ez az első. Most pedig kezdjük az új évet! 

Mit hoz a városnak?

Bár vannak ennél fontosabb dolgok is, egyre többen kérdeznek a választásokról. Lesz egy tavaszi lappangási időszak, aztán pedig hóvirágként bújnak elő a földből a választási jelöltek. Onnan ismerjük meg őket, hogy látunk facebookos bejegyzést ahogy beszélgetnek az átlagemberrel a piacon (pedig sose jártak arra az elmúlt két évben) vagy a még rosszabb, a mörcisor osztogatás pártszinű pufidzsekiben. Aztán jönnek majd a FBn meg a tévében a retorikus kérdések hogy miért nincs ez meg az? Ők ugye jobban csinálnák, bár az utóbbi négy évben egyszer sem vagy csak ritkán foglalkoztak igazából közügyekkel, egy értelmes javaslattal se jöttek. Félre ne érts, szükséges ez: a párbeszéd, az ellenzékiség, a konstruktív kritika mind-mind nagyon fontosak szerintem. Kár, hogy sok esetben ez csak az üres szlogenek populista szintjén mutatkozik meg, erről majd még irok. 

A dolgokat folyamatként kell nézni: honnan indultunk 2016-ban, hova fejlődtünk 2020-ra, mi a jövőkép 2024-re. Ez a négy év arról szólt, hogy a város behozza a lemaradást, a környező városokkal és a lakosság elvárásaival szemben. Már nem vagyunk utolsók, már nem kell szégyenkezni, sőt még országos elismeréseket is kaptunk. De ami fontos, hogy kimozdultunk a holtpontról. Amikor értékelsz, ezt a folyamatot nézd. Na de erről majd részletesen a következőkben. 

Mit hoz az országnak?

Amire a legnagyobb szükségünk van, az a közép- és hosszútávú vízió. Az eddigi kormányok sajnos csak a ma/holnap/holnaputánt látták, el voltak foglalva a napi ügyintézéssel, napi politikai csatározással. Mi lehet ez a vízió? Csakis a középosztály felemelése, segítése: fiatalok és középkorúak, fiatal családosok, kisvállalkozók támogatása. Az előző, megbuktatott kormány a széles társadalmi tömegeknek kedvezett, fizetéseket és nyugdijakat emelt, ezt nagyon helyesen. Kár, hogy ezzel a társadalom mozgatórugóját, a gazdasági szférát nyomorította meg: ahhoz, hogy vállalkozóként ezer eurós fizetést adj egy szakembernek, hogy ne menjen külföldre, még ezer eurót kell az államkasszába befizess. El kéne már oda jutni, hogy a pillanatnyi népszerűség helyett a jövőbe fektessünk be, illetve vállaljunk be népszerűtlen intézkedéseket is ha majd a jövőben ez hasznosnak bizonyul. 

Mit hoz Európának, mit hoz a világnak?

Remélem több tisztánlátást. Ellensúlyozandó az utóbbi évek populizmusát, a trumpi gyökér stílust, a buta emberek migránsozó sopánkodását, a fakenewsok megosztása helyett több szkepticizmust. 

Európát tekintve pesszimista vagyok: a négy világhatalom közül mi állunk a legrosszabbul, ráadásul mindhárom másik a mi vesztünkre fogad. Oroszország alapos stratégiával bomlasztja az európai civilizációt, nézz csak körül a social médiában. Az Egyesült Államok elnöke simán alkalmatlan a modern világ vezetői poziciójára, a Távol-Kelet meg akarja forditani a gyarmati státuszt és pár év múlva ők diktálják majd a világgazdasági folyamatokat, a brüsszeli bürokraták pedig csak simán töketlenek. Ezen status-quo alapján semmi jót nem jósolok  2020-ra.

De teljesen mindegy, hogy én mit nostradamusozok itt, vágjunk bele! 

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.